Örvendjünk barátaim. Mosolyogjunk olyan széles vigyorral, akár csak egy óvodás, aki kétszer akkora nyalókát kap a kezébe, mint a saját feje. Partnerek lettünk, ott függ(ött) kinn a német zászló és a plakát, büszke partnerek vagyunk mi is, biz' ám. Ennek örömére eljött hozzánk mindenféle német eminencia, főméltóság, nagykövet; öltönyös, komor öregurak, és asszonyok, na meg persze a "taxi" hithű utazói. Volt nagy dínóm-dánom: ("hosszú í" a vicc miatt - a szerk.) éneklés, monológ, vers; minden, amit ez a multikultúrális suli ki tudott termelni magából. És persze a jópofizás ezerrel, "köszönöm, hogy itt lehetek", "köszönöm, hogy eljött", "büszke vagyok erre a kis német közösségre", "büszke vagyok az oklevélre", satöbbi.

Az egész díszes iskola levonult a második órában és egy egész órát elpazarolt arra, hogy egy bekeretezett papírfecni egyik kézből a másikba került. Én a földrajzot jobban tudtam volna hasznosítani, de hát vannak emberek bőven akik "bármit, csak ne a sulit" elven működnek. Nekik jó az ilyen unalmas, értelmetlen, jópofizgatós szar is; inkább, mint hogy hasznosan, munkával, vagy legalább nyomokban munkára hasonlító ténykedéssel töltsük az időt. Biztosan én vagyok a sztahanovista. Biztosan.

A műsor, amit a németeknek prezentáltunk, mind osztályszinten, mind iskolaszinten fölösleges jópofizgató munka. És mi időt és fáradalmat ölünk olyan dolgokba, amiknek kvázi nincsen értelme. Határnyitás hatásainak az összehasonlítása? Nonszensz! Kötelező jeleggel előadott műsor? Szép, szép, de akkor is ott van a kérdés: miért is kellett ezt? Tanuló nénitől megkérdeznék valamit: ezt, amit most csinálunk vele, munkának lehet nevezni? Értelmes, eredményeket és tapasztalatokat szülő munkának lehet nevezni EZT? A förtelmes unalom, fásultság és passzivitás az, amit érzek akkor ha az "óráin" ülök. Ahogy Chewbaccának az Endoron, úgy ennek sincs semmi értelme. Fölöslegesen boncolgatjuk, fölöslegesen osztjuk fel napról-napra a munkát, és halogatjuk azt a kibaszott Retro-napot; mert én állítom, hogy az egész egy hatalmas nagy giga-megaidőpocsékolás. Én legalábbis annak érzem. Vágyódom a normális német és német irodalom órák iránt, és ha néha napján eljön, tényleg örülök neki. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy Johnny sorozatos dogáinak oka lehet az órakimaradások tömkelege az utóbbi időkben.)

És a nagykövet? Hát Ő vicces egy figura volt. Ugrált, vigyorgott, és tényleg maximális szimpátiát keltett bennem, de azért mégis úgy érzem: ez így nem helyénvaló. Hogy ez lett volna a "méltóságos német nagykövet asszony"? Rendben van: jobb volt, mint egy szigorú tekintetű aktatáskás, pókhálós vén picsa; de azért nem az óvodás foglalkozáson vagyunk, oké? Lehet jópofizni (úgyis mindenki azt teszi), lehet egy kicsit elengedni magunkat, de könyörgöm...! (Néhol még azt is hallottam, hogy a tanáriban ráült az asztalra![pedig ott nem is volt egyetlen "kiskorú" sem, akinek jópofizhatott volna a szuperkönnyedségével]) Nincs nekem semmi bajom vele, sőt még a munkája sikerességét sem vonom kétségbe, csak azért ez szemet szúr, szerintem.

A taxisok teljesen normálisak voltak. Látszott rajtuk, hogy ez a téma motiválja őket, és ők (ellentétben velünk) tényleg értelmesen, és eredményesen dolgoznak. El lehet olvasni a blogjukat, címüket mindenki tudja. Ők tényleg letettek, és letesznek valamit az asztalra, amiből értelmes, másokat szórakoztató és műveltető dokumentumfilm és portré készül. Mi meg mintha magunkat szórakoztatnánk ezzel a témával, önszorgalomból, für den hohlen Zahn, csak úgy. Miért pont minket büntet ezzel a jóég? Miért?!

És ami tetszik még ezzel a kibaszott projekttel kapcsolatban, az a rendkívüli aktivitás, ami az egész csoportot jellemzi; az a buzgó beszélhetnék, véleménykifejtés. Nem mi vagyunk a hibásak persze, hanem maga a projekt, mert számunkra érdektelen, üres, unalmas, és szar. De a sorozatos hallgatásokból is le lehetett szerintem szűrni mennyire hidegen hagy ez minket. De nem...hadd szenvedjünk. Én is csak azért szólalok meg, hogy megszólaljon valaki, nem azért mert annyira kurvára kedvem van erről társalogni; érdekel maga a téma egy picit, de nem ilyen kötelező, bekorlátozott, fölösleges és eredménytelen kereteken belül.

És aki elneveti magát azon, vagy viccesnek találja azt, hogy valaki odafingik a terem közepébe a nagy pereputty szájába, annak azt mondom igaza van. De nem azért, mert "hahaha, fingott valaki", hanem azért mert ez az egész német delegáció ennyit érdemel: nem nyalizást, műsorokat, meg szuperkajákat; hanem fityiszt az orrukra, fingjunk bele a szájukba úgy kell nekik! Nem tudom a sulinak mennyivel lesz jobb így, de úgy érzem ez a képmutatás és nyalizás annyira tekintély- és erkölcsromboló, valamint kiábrándító, hogy semmi pénzt nem ér meg.

A talaj egyre forróbb a talpunk alatt. Hitelből és EU-s segélyekből élő korszakunknak, 4es metróra pazarlásos-dőzsöléses politikánknak hamarosan itt a vége. A bankárok megőrülnek, a csapból is a nagy gazdasági recesszió, meg persze (hogyisne) a szemétkormány folyik. [Borzasztó, hogy ezek még mindig csak a kakaskodással foglalkoznak, ahelyett, hogy kapirgálnának valami gyémánt félkrajcárt. Vagy egy negyedet.] Várjuk a szakértői kormányt, a csendőrséget, vagy valamit mentőangyal képében, hogy húzzon ki innen minket, kerüljünk vissza, ha nem is a traktor, de legalább az eke pozíciójába. A Föld felett legyünk, ne alatta. De hiába, úgy látszik a gazdaság, mint egy szörny, beszippant a segglyukán keresztül, és mindenki szörnyű nyomorban lesz nemsokára. Apokalipszis most.

Ez persze iskolában is bőven megjelenik, nem mi vagyunk a legkevesebbet politizáló iskola, az is hótziher. Egyesek panaszkodnak, hogy otthon milyen kurva nagy gondok vannak emiatt, és hogy mindjárt földönfutókká lesznek, hovatovább tragikus hősök egyenesen az Antigonéból, akiket csak kiszipolyozott a szemét, csalárd rendszer. Hogy milliókat csengetett le Róluk egy aljas névtelen rabló, hogy dráma van otthon, és tényleg a tönk szélén állnak. Hogy oda ne tipegjek, bazzeg!

Egyesek idealizálnak, meghatározott csoportokat jelölnek meg egyetlen és egyedüli bűnösként a válságban: bankárokat, MSZP-t, zsidókat, kinek mi a szimpatikus, vagy épp antipatikus. Olyan dolgok hagyják el néha Mr. Narancs száját, hogy én csak lesek. "Pedig Gyurcsány lemondott, menj, ünnepelj pezsgővel, és egy hétig vissza se gyere, ne hallgassam a beteg mondataidat!" Fordítva is bántaná a fülem, éretlen hülye duma ez, akárhonnan nézzük, bizony, dehát ez a szint itt, tudom már jól. Ezt kajálja a nép, ezen vihog, mint a fakutya; rólam meg megint azt hiszik, hogy vörösinges vagyok, pedig csak egyszerűen van Bennem olyasmi, hogy az ellenség véleményét észérvekkel kell megcáfolni és nem azzal, hogy "tételezzük fel, hogy Gyurcsány gyerekeket moleszterál tömegesen".

Egyesek meg a másik oldalról meg akarják mutatni, hogy ők is faszagyerekek, egy holokauszt-feszttel, hát gratulálok, tényleg. Pantomim, tragikum, élő hányás; a tököm televan a szerencsétlen zsidó sorssal, mindenkinek megvan a maga kersztje, de ez nem az enyém; csak azt akarják, hogy én is horjam, de kik ők ehhez, bazdmeg? Miért hiszik azt, hogy én ünnepelve és dalolva hirdetem mások gondolatait és érzéseit, mert 65.ik évforduló, satöbbi? Innen üzenem: szarom le a holokausztot, bőven elég volt a lager-es képekből; nem kérek többet, felfogtam!

Egyesek lemondanak, mert a seggüket egy életre lefedezték elég pénzzel, és nem akarják, hogy meglincseljék őket. Egyesek elhúznak a világvégére, vagy menekülve a zsaruk elől az ügyesen megszerzett pénzzel, vagy nyugatra új életet kezdeni, vagy legalábbis megpróbálni. Egyesek meg folytatnak mindent ahol abbahagytak, szarnak bele a válságba jó magasról, azt hiszik, hogy ennél nem lehet rosszabb. Pedig dehogynem.

Ez csak a kezdet, az igazi nélkülözés előszele, ahol a bűzét már érezzük, de fizikai fájdalmat még nem okoz. Ha rám hallgattok, lesz ez még sokkal, de sokkal rosszabb is. De ami most van, az korántsem a kritikus kategóriába tartozik, hisz élünk és virulunk még, csak tudjuk, érezzük a rosszat, és valami oknál fogva azt hisszük, hogy már ez az.

De tolvajok ne ítélkezzenek egymás fölött, az már sok.

Nem, itt nem Hömi könnyen beszerezhető fehér porjára utalok. Bár az is vicces. Hanem a fényes-díszes március 15.-ikei megemlékezésre, magyarítva. Hát hol is kezdjem? Mint mindig ugye, a neoliberális felfogású, mindent és mindenkit megrefolmáló "Ö néni" rendezte és állította össze. Nem mondom, hogy módjával semmien téren nem értek egyet, de vannak fenntartásaim. Bőven. Szóval oké az, hogy "ne legyünk unalmas, versmondogató, szabadságharcról évről évre ugyanúgy megemlékező iskola." Nade street dance, vagy mi a faszom? Hát ezt azért nem kéne. Magánvélemény. De sokan osztották.

Műsor eleje: himnusz, szokásos. Énekelték jónéhányan, de ahogy egy régi csángó mondás tartja: "sokan vagyunk, de nem elegen.". Én azért büszkén énekeltem, inkább ezzel mutatom meg mennyire magyar vagyok, nem a félméteres átmérőjű kokárdámmal. Ezt követték a versek, néhol énekek. Az első előadó egy szép Radnóti verset szavallt...izé olvasott fel nekünk. Igen, zavart, hogy a színpadon álló egyén zavarodottan bele-belepillant a lapjába; kiszámíthatatlan helyeken megáll, és, hogy a szeme lefele, a lapra irányul. Ha már szavalunk, tessék azt kívülről, büszkén, és a saját tehetségéhez mérten hangsúlyozottan tenni. Magát a verset nagyon találónak éreztem, és felkeltette az érdeklődésemet: "lehet, hogy most ebből valami igazán jó fog kisülni" - gondoltam, kissé naivan.

Második előadó: egy magas lány, aki énekelt kissé tájszólásosan, de azért szépen, bár itt-ott elcsukló hangon; majd egy Karinthy történetet mesélt el igazán hatásosan. Egyértelműen ez volt a jobban értékelhető, és elkezdtem érezni, azt hogy ezt a műsort még élvezni is lehet, már aki képes rávenni magát, hogy egy próbát tegyen az élvezésére. Tapsoltam is bőszen. A Karinthy-történet amúgy nagyon tanulságos, és mulattságos volt egyben, a jó előadás csak hab volt a tortán. Főleg a túlzott hazafiasság ellen való felszólalás ragadott meg, valamint a berlini történet. Mint ha csak a szívemből szólt volna az általam igen kedvelt Karinthy. Ezt követően szellemes versek, rövidebbek és hosszabbak következtek, mindegyik a hazafiasságot tűzte ki céltáblájának. A haza szeretete, az iránt táplált érzések ezáltal közvetlen és befogadható formában jelentek meg számomra. Bár amikor Laura belekezdett Mózeses mondandójába kicsit megrettentem, de mint később kiderült volt értelme annak is. Csak túl kellett volna látni azon, hogy "itt ilyeneket emlegetnek március 15.-én, hogy Mózes meg ígéret földje, miféle zsidó parádé ez?" Pedig a csattanó mindenki számára tanulságos lehet: "Az ígéret földje csak távolról szép." Bizony. Azt hiszitek, hogy Amerikában, Németországban, vagy bárhol annyival jobb lenne az élet? Korrupt a világ, ilyen szempontból a határok már régesrég egybeolvadtak. Dehát írtam én már erről több ízben is, nem akarom ismételgetni magam.

Kitűnik a vicces versek forgatagából Ebi a maga utánozhatatlan stílusával, előadásmódjával, és humorérzékével. És ezt nem azért írom, mert tudom, hogy olvasni fogja a blogomat, nyehe. Hanem azért, mert tényleg. Oké maga a vers is viccesnek született, és szerintem a modern versművészet egyik remekbeszabott darabjáról van szó, mert őszintén szólva olvastam ezeknél én már sokkal rosszabbakat is. A vers, és az előadásmód egy elválaszthatatlan egészet alkotott, egyik se lett volna teljesen egész a másik nélkül. Ennyit az egónövelésről.

Jöjjenek a kevésbé kellemes részei a műsornak, én azt mondom. Jajj, hogy ez a "tánc" most miért kellett? Mert egy végzős jár egy kitűnni látszó táncoktatásra évek óta? Mert olyan begyöpösödött fantáziahiány volt, hogy nem találtak mást? Protekció? Külön kérvény? Miért kellett elrontani az egész műsor szájízét egy ilyen tényleg neolibárális mozgáskultúra-förmedvénnyel? Mondjuk az is igaz, hogy a verseken kívül kellett valami más? Nade ez? Egy március 15.-ikei műsoron? Nekem sok belefér, de ezzel úgy vagyok, hogy nem és nem. Ez nem idevaló, majd a szalagavatón, DÖK-napon, vagy évzárón. Ott senkit sem zavar, ott táncolhatnak, vagy csinálhatnak tőlem amit akarnak, ott nyomassák a hip-hop-ot, vagy tudom is én, hogy mi volt ez. Amúgy sem vagyok ennek a tisztelője, meg élvezője, de főleg ilyenkor nem.

A másik förmedvény, aminél elhúztam a számat, hogy "jajj ne már", a "Magyarország"-nak keresztelt, Geszti által írt, Oláh Ibolya által előadott médiagenny. Érzéstelen, üres; a hazához kapcsolódó érzelmeknek semmi köze ehhez a címeres szardarabhoz. Nem az a baj, hogy zsidó írta, cigány énekli, bár ez is érdekes, de legyen ez a rasszisták baja. Ez az egész "zeneszám" egy médiaguruk által kötelező jelleggel kreált fostartály, egy radioaktív hulladék, egy képmutató, üres érzelmeket tükröző, másokról innen-onnan lekopírozott zenének nem nevezhető ősselejt, ami közveszélyes az emberiségre. Ezt előadni egy március 15.-ikei műsoron fényévekkel nagyobb baromság, mint egy hip-hop-ra epilepsziás rángásokkal előadott street dance darab. Komolyan alig bírtam végighalgatni anélkül, hogy undoromban el ne hányjam magam. És nem az éneklős csaj miatt, bár Ő sem állt épp a helyzet magaslatán. De ez nagyon rossz ötlet volt.

Így erről a sóról tökéletesen ambivalens érzelmeim keletkeztek: egyszerre érdekfeszítő és vicces, ugyanakkor szar és hányingert keltő. Mit is mondhatnék? Egy gyenge 3-as. Még így is rosszabbra számítottam.

A hétköznapok unalmasnak mondható sablonos vízfelszínét néha-néha megzavarják a tóba dobott kavicsok, de amúgy semmi. Nyugaton a helyzet változatlan. Itt nem csak az osztályközösségre, mint globális egészre gondoltam, hanem iskolára, városra, országra, világra és végső soron univerzumra is. Node ne rohanjunk el ilyesfajta végletekig, maradjunk csak a mi kis mikrovilágunkban, és nézzünk szét. Az ember ugyanaz lesz, aki volt, hiába tesz ezt meg azt; ugyanúgy viseltetik a többiek iránt. Forradalom? Lázadás? Ugyan már, kérem szépen. Nincs itt semmi sem. Csendben megy a téma, máshogy nem. És én sem, az okait tudjátok, említettem. Remélem mindenki levágta, hogy miről beszélek, sajnos kénytelen vagyok szóvirágokban, mivel neten megy az egész, nem lehet itten nevezni sem. Milyen kár.

Kivételesen most úgy érzem, hogy meg se éri az egész az ellenállást. Mert minek? Élje az életét így bazzeg, azért az én magánszférámat megvédem, de onnantól már kurvára nem érdekel, hogy mit csinál, hol van ettől eddig, mi az oka ennek meg annak. Tőlem akár randizhat személyesen a német nemzetiségi önkormányzat polgármesterével, és megbeszélhetik aljas terveiket. Nem érdekel. Ha valaki bedobna egy kavicsot, az is csak felzavarná a vízfelszínt, a cunamihoz pedig valamiféle nagyon nagy józanító kéne. De maradjunk törvényes keretek között a saját érdekünkben, én azt mondom. Ne kapjuk fel a fejünket az élet kis idegesítő apróságain, az igazságtalalnságokon, hisz televan ezzel a világ és vannak sokkal nagyobbak, és fontosabbak. Az, hogy ez a kis mikrovilágunknak bassza a csőrét az egy más dolog. Utálkozni, genyónak lenni nem tilos, sőt egyesek ezt szinte már művészetnek tekintik.

Azért én azt mondom ne vigyük ezt túlzásba, ne legyünk a "csakazértis rosszindulat" hívei, mert könnyen olyanokhoz fogunk hasonlítani, akikre nem szeretnénk. Én legalábbis nem, szóval ünnepélyesen bejelentem: túlzásba lehet vinni az utálkozást is, és egyes helyeken látom már a túlkapás csíráját, ami nem egy egészséges osztályközösség része. Én azt mondom, amíg nem homogén egészként lépünk fel a minket, mint osztályközösséget ért sérelmek ellen, addig mi ne jártassuk a szánkat ezért meg azért, ne szektázódjunk, mint az általánosban gyerekes okok miatt, vagy éppen csak mert annyira kurvára elitnek hisszük magunkat itten. Legyen osztálybéke, egyenlőség, és szólásszabadság!

Persze ezt könnyű kimondani, amikor olyan tényezők vannak, akik ezzel homlokegyenest mást gondolnak: "ne legyen béke, mert...". És jönnek a kifogások, a műbalhék tömkelege, ha valami vérlázító van, talán illene megbeszélni, vagy valahogy kimutatni, nem a szőnyeg alá söpörni az indulatokat, külön kis csoportot kialakítani és ott megvitatni. És talán még közös megoldás is születhet, és talán még a rend is helyreállhat. Mint egy érett osztályközösségben, de törődjetek bele: korántsem vagyunk mi érettek. Pedig itt vagyunk 16-17-18 éves fejjel, és egyeseket annyira mozgatnak meg a körülöttük zajló események, mint engem a művészettörténelem. Vagy annyira fals, idealizált képet vetítenek maguk elé, mint ha csak a szüleik szájbarágását böfögnék vissza. Most, hogy ez mihez képest megy, az egy másik kérdés. Tételezzük fel, hogy egy erősen idealizált szavazópolgárhoz képest, aki tisztában van az eszmékkel, a pártokkal, a lehetőségekkel, és tudja mi merre hány méter. Nem mondom, hogy én ilyen vagyok, de én szégyellem Magam emiatt. Ti nem, tudom, de hagyjatok meg abban a hitben élnem, hogy van értelme ennek az egész szarságnak.

Néha szoktam gondolkodni az élet egyhangúságán; hogy megéri e azért a nettó félév élvezhető életért egy életfogytiglan mocsárban süppednünk lefele? Megéri, haha? Itt nincs választás, nincs középút; vagy megy monoton, ritka gyöngyszemekkel az utakon, vagy nem megy sehogy. Tudjátok, el lehet húzni innen, abba lehet hagyni, de mindig élvezhetően élni senki sem tud. Az öröm pont attól szép, hogy ritka kincs, de addig is maradnak nekünk az unalmas hétköznapok.

Vagy a semmi.

Én már reggel láttam, hogy nincs valami jó passzban szegénykém. Vidáman köszöntem rá, egy meglehetősen vidám szituációban, Ő azonban mintha citromot nyalt volna. Nyoma sem volt arcán a keddi hógolyózás közben tapasztalható kaján vigyornak, hahotázásnak. Fáradt, gondoltam. Vagy csak egyszerűen most éli meg péntek 13.-ikát. De nem. Emögött sokkal komorabb és lesújtóbb érzések lapultak benne, mint az fizikaórán kiderült.

Ahogy leült jól megszokott helyére, ahogy beszélt, ahogy artikulált; egyszóval minden egyes mozdultából sugárzott, hogy televan a fasza mindennel, nincs kedve tanítani, és ki kell adnia valaki(k)nek sanyarú érzéseit. Pár zavaró tényező után meg is tette. Hömi ugyanis egy egyetemet most végzett, fiatal, reményekkel, és tudásszomjjal rendelkező úriember, aki gimnáziumban tanítja a fizikát. Próbál a diákok szemszögéből előnyösen tanítani: nem magoltat, vicceket mesél, az egész lényéből árad a jófejség, és a vágy, hogy elismerjék és szeressék. Azt hiszi (hitte), hogy taktikája be fog válni. Nyílván magából indult ki: "Ha Nekem is jófej tanárom lett volna nagyon szerettem, tiszteltem és becsültem volna." A szomorú hírem az, hogy nem mindenki így működik. Sőt vannak, akiknél ha lazára fogják a pórázt még harapósabbak lesznek. Mert megtehetik; tűrni, nyelni igyekszik az ilyen kenyérre kenhető ember. Ha pedig a "harapós kutyák" látják, hogy eltűrik őket, akkor szabadon szétterpeszkednek; itt kiélhetik vérszomjukat.

Nyilván maga az iskolalégkör is nyomja Őt borzasztóan. Ez a suli még az atomjófej Pumából is sörkiöntögetőst csinál, sajnos nincsenek az ilyenek előnyben. És globálisan a tanárok sincsenek előnyben. Ahogy okosan és józanul megfogalmazta a President: mekisbérért gürizik, jópofizik ezerrel, és reménykedik, hogy kap valami pozitív visszajelzést, ehelyett szemtelenség, pimaszság, és nem ritkán tiszteletlenség a jussa. Ezek után csoda, hogy még nem ment el. Becsüljük meg Őt, mert a véleményem szerint Ő az egyik legjobbfej tanár, aki tud, és tanítani is tud. Emelett élvezhetőek az órái, és én, akit a közhiedelemmel ellentétben nem érdekel túlzottan a fizika, én is élvezem az óráit. Már ha nem vagyok épp agyilag zokni. Tehát ha nem akarjuk, hogy jöjjön helyette egy Muki, vagy borzasztó unalmas tanár, akkor legyünk kedvesek, fogékonyak, figyeljünk oda egy picit (csak egy picit), és tiszteljük. És máris mosolygós és vidám lesz barátunk, máris úgy fogja érezni, hogy van értelme, amit csinál.

Lényegében azt mondtam el, amit Ő is mondott, de nem árt ezt írásban is látni. Amúgy meg azért is írtam le, hogy kifejezzem Hömivel való 100%-os egyetértésemet. Már bocsássatok meg drága osztálytársaim, de a tanárok emberek. És attól, hogy némelyik úgy kezel minket mint egy darab szart (szerintem amúgy ez nem menő), attól még Nekünk nem kell úgy reagálnunk, hogy megvonjuk a tiszteletet. Főleg, hogy ők az idősebbek, tapasztaltabbak, tanultabbak. Mi sem leszünk mások, mielőtt még azt gondolnátok, hogy: "Ő a felnőtt és Ő mondd ilyeneket, felháborító". Nem kell őket szeretni, el lehet őket küldeni a kurvaanyjukba (úgy, hogy az érintett tanár ne hallja - sőt semelyik tanár se hallja), de tiszteljük őket, mint tiszeletbeli tanárainkat, tanítómestereinket. Nehéz munka az övék, kevés fizetéssel, kevés társadalmi megbecsüléssel, miért rúgunk még mi is egyet az arcukba? És főleg az ilyen csupaszív tanár arcába? Ne legyünk részesei azon okoknak, hogy a fiatal tanárok feladják pályájukat; ne mondhassák azt a tanítani vágyó és tanításra született tehetséges ifjak, hogy "ezt nem csinálom, mert tiszteletlenek, és nem kapok semmit sem vissza".

És már megbocsássatok drága osztálytársaim, de néha amit merészeltek a tanárokkal, az még Nekem is szemet szúr, már én érzem magam kellemetlenül; és igen egy-két elszólalásom után még én is elszégyellem magam. Ti is? Mert az nem megoldás, hogy utáljuk őket, mert köcsögök; és beszólogatunk Nekik, mert azt hisszük, hogy ez menő. Ez sehova sem vezet; max sértődések, beírások, jegyromlások és pikkelések (mindkét oldaról) születhetnek, ami semmi esetre sem pozitív. Régen a tanár volt a legmegbecsültebb ember egy kisközösségben a pap után. Pedig nem mindig voltak ők ilyen jófejek, és közvetlenek, nem bizony. Persze romlik minden, tudom, tudom. Meg vannak azért érdekes tanári eljárások. Tudom. Node, mint mondtam ők is emberek. És nekünk még vastagon szerencsénk van tanárok terén.

Amit a globális témákról mondott szintén stimmeltek, bár néhol logikai bukfencet véltem felfedezni. Én továbbra is úgy vélem, hogy a természettudományokkal szembeni csekély érdeklődés az oka, hogy a többség közgazdász, vagy művészettörténész akar lenni. Az államnak persze jobb ez, mert ezeknek a kiképzése olcsóbb, de ha az emberek oly nagyon fizikusok szeretnének lenni, akkor a lehetőségek adottak. És én nem érzem úgy, hogy olyan nagy nyomás lenne rajtam a kormány által, hogy a Hömi által említett munkákat válasszam. Én úgy vélem a kényelmesség, és a minél kevesebb tanulással elérhető minél több pénz az, ami motiválja az embereket, és semmiféleképpen sem a kormány. Nomeg az érdeklődési kör, ami néhol egyenlő a minél kevesebb tanulást jelentő tantárggyal. Ezvan a lustaság ha fájna egyeseknél...node nem akarok erről pont én papolni.

Amúgy meg a tiszteletlenséggel kapcsolatban: "Akinek nem inge ne vegye magára."

Azt hiszem elég sok ing marad az öltözőben.

A meghunyászkodó, az idegen hatalomnak behódoló, közben saját nemzetét "eláruló" embereket szokás így nevezni. Azokat, akik kihasználják, hogy az uralkodóknak alattvalók kellenek, talpnyalók száz és ezer. Ebből hasznot húznak aljasan galádféreg módon, piszkosul. Sátáni kacaj kíséretében dörzsölik tenyerüket, dől nekik a lé innen-onnan (hát nem mindegy, hogy honnan?) közben a hithű "nemzeti" - igaz(?) oldal párttagjai sziklaszilárdan akár egy katona kiállnak a hitük mellett.

Beszélhetünk-e itt 2009 eleje felé a szociról, (jóóó, akkor komcsiról, úgyse az, vazzeg) úgy mint kollaboránsról? Hát nem igazán, jelentem. Mert oké: "komcsi önkényuralom, behódoltak a férgek", de az igazi kollaboráns levágta a témát már az őszödi beszéd után is: Itt épeszű ember következő szavazásnál nem marad. Ezért azok nem maradtak szocik, de nem ám, sőt ha tehették még az utcára is kimentek, "pfuj büdös kormány". A trú kollaboráns ugyanis előrelátó: "hejj ezek négy év múlva be se jutnak a Parlamentbe"- gondolhatná, teljesen jogosan; teszem hozzá. 2009 elején a szoci egyszerűen vagy olyan reménykedő, hogy dicsőített eszményeit majd egy teljesen új párt fogja hirdeti MSZP néven. Magyarul teljes kormányváltás lesz. Vagy egyszerűen nem érintkezik a külvilággal semmilyen formában, és azt hiszi, hogy az MSZP-nek esélye van nyerni. Amúgy akár hiszitek akár nem a politika eszményekről szól és nem emberekről, mint azt nagyon sokan hiszik vagy hangoztatják. Hihetek én a szoci eszmékben, ha egyszerűen a képviselőtestülete az alkalmatlanság csúcsa. Úgy nem fog eredményes reform születni. Nem ám.

Hát akkor most ki is a kollaboráns kérem szépen, így 2009 elején? A szoci kizárva. Az a kollaboráns, aki azért támogat valamilyen pártot, mert onnan támogatást vár. A legnagyobb melldobogtató jobbosok, akik úton útfélen hirdetik a változást, meg a csalást, meg a satöbbit. Na azok a kollaboránsok. Én nem vitatom azt, hogy szoci is lehet csak azért szoci mert onnan hosszútávú támogatást remél. Csakhogy ez a szoci egyben borzasztóan hülye is. A vak is látja, hogy itten FIDESZ szimpatizáció folyik ezerrel. Egy év múlva szavazás; még most nem késő "előmelegíteni a sütőt", hirdetni itt is ott is, hogy "Hajrá Magyaroroszág!" egy kis jutalomfalatért. Akinek ne inge ne vegye magára. Mert azért hozzá kell tenni, hogy ez a réteg relatíve vékony. De vannak olyanok is bőséggel, akik látják, hogy most ez megy. Egyszerűen. Nem menő szocinak lenni, no. Legyünk fideszesek, mert az a másik, az menő, elfogadott (suliban abszolút többség), csapból is a szemét kormány folyik, hát miért ne legyünk mi is kis alkotóelemei a kis csapnak?

Mert nem kell, azért. Nem inged, akkor ne. Ha egy kicsit is úgy éreznéd, hogy valami sántít ebben, hogy talán a másik sem olyan jó, mint aminek mondják...nem kell ezt szajkózni. Én nem szimpatizálok a szocikkal. Főleg ezek után nem. Nade amikor már innen-onnan, mindenhonnan: szemétkormány, gyurcsányhazug, elkúrtuk, kurvaország ("lekurvázott egy emberként mindannyionkat höjj!"-nevetséges), na akkor televan már a faszom is az egész jobbos hóbelebanccal. Az egész - kollaboránsok által - szétterjesztett faszság unalmas, egyszínű; egyúttal számomra felfoghatatlan, hogy röhöghet még mindig mindenki a százszor szájbarágott sablonokon. Hogy találhatja valaki szellemesnek töritanárunk hitvallását? Hogy gondolhatja valaki komolyan, hogy Orbán sohasem hazudott?? Hogy ringathatja valaki édes álomba magát, hogy a kormányfő lemondatása itt apokalipszistől mentene meg minket???

Nem rendelkezek megoldással. Sem javaslattal. nem tudok egyetlen egy olyan pártot mondani, akire érdemes lenne szavazni, de elárulok egy titkot: ez mindenhol így van. Ez nem a faszomkorrupt Gyurcsány agyszüleménye, övé csak a bevallása volt, ami egy bődületes nagy baklövés volt a részéről. Semmi több. Nem az erkölcs romba dőlése, nem a hazugság engedélyezése. Kopp-kopp, halljátok?! Ez így ment/megy/menni fog. És nem csak itt, mint már mondtam. Az, hogy lopnak, az tény; mindenhol. Papírok, bizonyíték kell? Azt nem adok. Adott Gyurcsány egyenesen a pofikádba, nem volt elég?

És miközben mi erről elmélkedünk, egy féreg kollaboráns épp egy FIDESZ székház melegében ül és várja a győztes napot, és csak vigyorog ezen az átokhülye nemzeten.

És ő csinálja jól.

A nyelvtanórákra való főbb házifeladat-csomagok közé tartozott a felkészülés arra a bizonyos képzeletbeli tárgyalásra, ahol a képzeletbeli ügyész és ügyvéd a képzeletbeli ügyről vitázott a képzeletbeli bíró társaságában. Csütörtök hetedik óra: mindkét párt tagjai előkészítik (létrehozzák) érveiket, és mármár lelkesen, a helyzetet teljesen átérzékelve, mégis poénosan fenyegetik egymást. Másnap már forróbbak a kedélyek, persze a komolytalanság végigkíséri az egész ügyet, de azért mégis. Mindenki bedobta, amije van; ez kétségtelen. Én úgy éreztem, hogy a teljesen kitalált ügyet a végén mindenki már egy erkölcsi ügyként nézte, és mindenki meggyőzödött a saját igazáról. Én a magam részéről (mivel először nem örültem, hogy a védők közé kerültem) egészen biztos vagyok benne, hogy ha úgy hozza a sors, és mégis vádló lettem volna, akkor is teljesen meggyőzödtem volna a saját igazamról.

És ez azért egy érdekes dolog. Én úgy vélem, hogy kivétel nélkül mindenki így működik, tulajdonképpen ezért is ilyen kifizetődő az ügyvédszakma. Minden vád, minden ügy kettős szemszögből nézhető, és a döntésünk attól függ, hogy melyikhez fűzödik több érdekünk. Van amikor az érdeket így szájbarágják, a komolytalan példák esetén gyakran megesik. Természetesen a politika terén is rendkívül jól megfigyelhető ez a jelenség: aktuálpolitikai analfabétáktól hemzseg az ország, és én nem állítom magam egy politológusnak, azt viszont állítom, hogy a mostani szavazópolgárok közül legalább egy olyan van akinél jóval többet tudok ilyen téren. (Mivel ismerem őt, naná, hogy kondiból) És néha úgy érzem, hogy az embereknek egyre (kettőre is haha) inkább a szájukba kell rágni, hogy mit gondoljanak. Legjobb példa erre az, hogy Magyarország legolvasottabb napilapja a Blikk, aminek politika rovatában olyan horderejű információk lapultak, hogy Gyurcsány szereti a szalonnás steak-et, Orbán meg minden vasárnap nagycsaládi ebédet tart. És ez érdekli Magyarország legnagyobb részét.

De nem csak Magyarországét, ugyan már! Nem mi vagyunk az elmaradott kivétel ebben a nagy überinformált világban. Az összes országban, ahol az újságolvasásnak egykoron kultusza volt, és perpillanat nem éheznek/háborúznak az emberek, mind a bulvársajtót nyomatják ezerrel. Hát csak gratulálni tudok tényleg. A bulvársajtó arra jó, amire én felhasználtam - a szintén Galamb által kiosztott feladatban: kigúnyolni, pellengérre állítani, sárba tiporni, és végső soron kérdőre vonni azon emberek józan itélőképességét, akik nemhogy nem mennek oda a gyártósorokhoz az irgalmatlan papírpocsékolás és értelmetlen fagyilkolás végett felemelni bürokrata szájszervüket, hanem rendszeresen járatják, és neadj isten olvassák azokat a szennylapokat. "Az vagy, amit megeszel." És ez nem arra vonatkozik, hogy ha patkányhúst eszel a mekibe akkor nagyon hirtelen rágcsálóvá vedlesz. Neeem. Ez azt jelenti, hogy ahonnan művelődsz, amit elismersz mint "igazság", az jellemez Téged. És hogy belülről mennyit érsz. Így legalábbis több értelme van ennek a szólásnak.

És mi a végső igazság? Hát az kérem szépen nincs. Mint említettem: mindent két szemszögből lehet nézni. Ez az egyik, ez az én igazságom. Én bevallom. És emelett én elvárom az emberektől, hogy ezt ők is belássák. Nincs teljes igazság, nincs olyan, hogy igazam van, igazad volt; már a komolyabb élesbe menő viták terén. Az igazság nagyobb része egy másik dolog; de az is olyan relatív és szubjektív, hogy végsősoron már az is megszűnt létezni. Itt vélemények vannak, és emellett még szólásszabadság is. Ez az amiután a rabigába kötözött emberek egykoron áhítoztak. A szólásszabadság nagy betűkkel. Itt van tessék, mégse élvezi senki, sőt egyesek állítják, hogy olyan nincs is. Dehogynincs szólásszabadság, csak amelett törvények is vannak, amiket be kéne tartani hopp. De ez már egy másik történet.

Beszélgethetnénk még órahosszat olyan témákról, mint tolerancia, politika, sajtó és média, hit és vallás, valamint (ugye a favorit) szólásszabadság. Akit meggyőztek a véleményem ellenkezőjéről azokkal csak olyan meddő vitákat lehetne folytatni, mint pénteken az első órában. Akit meg meggyőztek a véleményem helyességéről, azzal meg csak lelkesen fröcsöghetnénk, hogy "Ugye, milyen hülye a másik oldal, hogy nem látja a szemétől az igazságot..."

Nincs igazság. A tárgyalást berekesztem.

Amikor túltettük magunkat azon, hogy milyen viccesen mutogatja itt a nem nyelvi jeleket a szihopata, és ha a hét örökérvényű Faß ("hordó" németül) szaván is kiröhögtük magunkat, akkor szájunk görbületről váltson egyenesre, agyunk fogaskerekeit forgassuk meg és gondolkozzunk azon egy picit, hogy mit üzent nekünk a tanár.

"-Elnézést, hogy szellem? És bennünk? Amikor mi meghalunk, az okos szellem továbbél? Valami ilyesmire tetszett gondolni?" Nane...ezt még a néphit iránt nevetségesen hiszékeny szihopata sem gondolhatja komolyan. Mert persze materialista az, aki azt hiszi, hogy csak hús és vér; egyértelmű, hogy többek vagyunk annál. Értelmes lények vagyunk, rendkívül fejlett öntudattal, amit a korábbi népek csak a bennünk lakó szellemnek, az ember lelkének hittek. Pedig ez a jelenség ma már biológiailag megmagyarázható, és pontosan levezethető. Az hogy halál után mi történik, az egy olyan kérdés, amit senki nem tud pontosan; de aki nem hisz a létező szellemében arra nem vár örök kárhozat. Innen üzenem. Az az ember nem a romlott neoliberalista felfogású materialista embergenny, hanem egyszerűen a modern kor modern tudományait birtokló realista, felvilágosult állat. Hát ja. "-Hiszel abban, hogy van lelked?" Igen. "-Hiszel abban, hogy valami más is lakik Benned?" Nanem. Bennem nem lakik semmi, ezt egész nyugodtan állíthatom. Legalábbis nem hiszek benne, mert én már csak ilyen modern kiskölök vagyok, tojok a tradíciókra, hö. Mi értelme valami olyasmiben hinni, amiről tudjuk (mert igenis tudjuk), hogy nem igaz. To keep our tradition? Nemár, hogy így. Inkább akkor öltözzünk vicces ruhákba, énekeljünk olyan dalokat, amiknek értelmét rég elfeledtük. Ennek is százszor több értelme van, mint édes álomba ringatni magam, hogy szellemem él és örökké élni fog.

Motoszkálja a konzervatív emberek fülét ez a tradíció szó. A reform meg aztán méginkább. Pedig levetítve a társadalmi közhit síkjára ez a két fogalom könnyedén megmagyarázható: tradíció az, amikor hiszük abban, amiben apáink, és ősapáink hittek. Hiszünk egy istenben, hiszünk egy hazában, a nagy Magyarországban, satöbbi. Reform az, amikor rájövünk, hogy apáink, ősapáink hitének ideje lejárt. Vagy nem jövünk rá, csak szépen lassan levetkőzzük magunkról. Az utóbbi folyamat ellen tiltakoznak az olyan elmés tradíció-hajhászok, mint szihopata barátunk, aki nyílván szívesebben élt volna pár évszázddal korábban, hiába "es gibt kein Fernseher, es gibt keine medizinische Versorgung...". Ők ugyanis valami oknál fogva azt hiszik, hogy apáink, ősapáink egy sokkal jobb, igazságosabb és erkölcsösebb világban éltek, és erre az összes jóra a hitük volt a magyarázat. Pedig fenét éltek ők olyan jó világban! Olyankor a paraszt nem is tartozott a néphez, bizony. Kilencven százaléka egy országnak nemhogy nem mehetett négy évenként szavazni, de ha tömegesen gyülekezett volna, izzó trónon harapdáltak volna a nagykutyák a húsát. Nem volt ez a világ sohasem igazságos és erkölcsös, talán soha nem is lesz, hiszen az ember gyarló. Bizony.

Itt persze kérdezhetjük azt is, hogy miért is jó a hit?. Mert a hit célja valóban nem a racionalitás ez tény. Valami olyasmiben hiszünk, amiben hinni szeretnénk. Tőlem aztán Glaubensfreiheit van, de tényleg. De amikor valaki bemeséli Nekem, hogy azért mert én nem hiszek az Ő hitében, akkor én vagyok a rossz, a kárhozott, akire halála után csak kín és szenvedés vár; na attól kapok én agyfaszt. Nekem ne mesélje be, hogy ő itten az erkölcsös; meg hogy pfuj materialisták. Abban hiszek, amiben akarok. Ha abban hiszek, hogy én csak csont, vér és hús vagyok, akkor abban; emiatt senki ne ítéljen el! Jó nem ebben hiszek, de akkor is. Én sem a hite miatt ítélem el, nem ám. Kövesse a tradíciókat, ha ebben látja a megváltást, de ugyanakkor ne higyje azt, hogy az ő útja az egyetlen út. Ne higyje azt, hogy az Ő hitéért megdicséri Isten bácsi, az enyémért meg egy örökkévalóság büntit kapok a pokolban, vagy majd én csak egy lelketlen por leszek 5 méter mélyen a föld alatt, és mindezt azért mert nem hittem, amit Ő hitt.

Hát erre tudjátok mit mondok: fuckoff. Nem ittuk meg a pertut, de Te sem vagy jobb, csak más.

Minap hallottam a színvonalon aluli Budapest TV-ből (mire vetemedik egy beteg embör?) azon belül is egy borzasztó gagyi politikai vitaműsorból, hogy hét független polgármester összefogott és készek megváltoztatni itten a dolgokat. Elsőként mit változtatnának? Közbiztonság.

Hozzunk létre csendőrséget. Így, pofonegyszerűen. Ez a csendőrség jobb lenne, mint a rendőrség. Ha a csendőrség az utcán van a rablók rögvest visszahunyászkodnak házukba; a részeg sofőrök kijózanodnak; a fradista szélsőjobb meg nem döntöget autókat. A csendőrség barátságos, a csendőrség jó, hát már miért ne hoznánk létre egy ilyen csudajó szervezetet?

Akkor most az igazság: a csendőrség kábé ugynannyit érne, mint a polgárőrség, vagy a magyar gárda: Lófütyit cintányéron max. Menne a propaganda, járőröznének kocsikkal, jópofizgatnának; de egy bűncselekménnyel sem történne kevesebb, de nem ám. És ahhoz képest, hogy ugye mennyi haszna lenne, kurva drága. Akartok még csendőrséget? Nem hallom? Jó kutya.

Amúgy a hetek testületét Változás Bizottságának híják, ami erősen jobbos-szagú, de nem; ők függetlenek. Ha egy pici hatalom még a kezükbe kerülne, akkor is biztos, hogy azok maradnának? Vagy simán csak 2010-et várják meg, hogy "akkor már ugye narancskormány, működhetünk mi is narancsosan."?

És ha már megemlítettük a az ősmagyar magyar gárdát, szóljuk érette is egy pár szót. Favorit témám, főleg a betiltatása. Kezdjük ott szélsőjobbosok alapították. Érdekei: megelőzni a bűnüzést, főleg a cigányt; később hozzácsapódott még a diktatorikus kormány elhallgatattása, és a "tudatlan nép" helyes informálódásra való vezetése: "Ne nézze senki a mocskos zsidó médiát, átmossák az agyukat, kérem alássan! Mindenki Hír TV-re!". Én azt mondom: mindkettőt nézd, akkor vagy értelmes. Mtv - Hír TV, Népszabi - Magyar Nemzet, Index - kurucinfo. Mert így tesz egy nem-szemellenzős polgár, a rómaiak is megmondták: "audiatur et altera pars". Ha csak az egyik oldalt hallgatod az előbb-utóbb "átmossa az agyad", ami szélsőjobbos dialektusban annyit tesz, hogy azt fogadod el, mint teljes igazságot (ami nem létezik). Ez a HírTV-s, kurucos oldalra is igaz. Sőt.

Én nem akarom a szélsőjobbosokat szétverni, én csak egy picit enyhíteni vágyom forrongó lelküket, én csak racionalitásra szeretném kérni őket. Azonban nem vagyok biztos benne, hogy ha most én beszennyezem a magyar gárda hírnevét, akkor engem nem akarnának engem elpáholni, de nagyon. Pedig most azt fogom tenni.

Mert mit is csinál(t) a magyar gárda kérem? Itten nem az a nagy kérdés, hogy vajh miért tiltatták be? Meghogy mi törvényelleneset csinált? Hanem, az, hogy mi haszna volt az egész pereputtynak, mit tettek le úgy knáppe 4 év alatt az asztalra?

Hát semmit így konkrétan. Papoltak itt-ott, cigányokat vertek itt-ott, félelmet keltettek, itt-ott; de semmi hasznos dolgot nem tettek! Semmit! Ha el kéne számolniuk azzal, hogy vajh mi valóban hasznosat cselekedtek, akkor széttárják a karjukat, mint Gyurcsány bácsi, és lesütött szemmel mondják: "Igen. Mi is elkúrtuk." Persze maga a cél szép volt eleinte: "számoljuk fel a cigánybűzözést!". Igen számoljátok, ha tudjátok, tényleg aktuális probléma ez. Ám később egyre jobban elkorcsosultak, és a cél nagyon nem lett szép. "Számoljuk fel a cigányságot, meg a zsidóságot, űzzük ki őket, mert miattuk nem fejlődünk, miattuk ilyen szar itt az élet!" Kísértetiesen emlékeztet ez engem  egy másik beszédre. Úgy 1939 környékén. Beugrott? Hoppá! Népcsoportokat diszkriminálunk szépen lassan? Hát ilyenkor mondom azt, hogy a jóisten mentsen meg minket a jobbik, vagy a miép hatalomrakerülésétől. Még itten a nyakunkra hoznák az új holokausztot. Aztán a nyugat leállítana minket, hogy "hey, no racism", a hős führerünk , akárcsak az a gyáva féreg hitler, meg öngyilkos lenne.

És hogy miért örülök én a betiltatásuk felett? Egy: veszélyezteti a turizmust. Halálkomoly. Ahol szélsőjobbos parádék vannak, ott megcsappan a látogatottság, mert az átlagember nem szereti az olyant. Kettő: legalább legálisan már nem buzoghatnak itten a félnácik. Legalább szétoszlatják őket ha újra elkezdenek papolni a végső megoldásról, meg a reinigungprozess-ekről. "Takarodjatok haza itt senki nem kíváncsi erre!"

Persze, aki eddig egy picit is jó szemmel nézte ténykedéseiket, abban most nagyon megerősödött a "nemzeti érzés", meg a tévhit, hogy itten diktatúra van. De csak lázadozzatok, menjetek ki az utcára egész nyugodtan, és kiabáljátok a "monnyon le" rigmusokat. Ehhez van jogotok. Van jogotok szegénységi bizonyítványt kiállítani magatokról, meg pocsékolni a drága időtöket.

Mert ne feledjétek, hogy a fidesz (igen okosan) elhatárolódott ettől. Nem azért, mert gyávák, hanem azért, mert ők mérsékeltek. Így kb az ország10%-a van veletek. A többi 90% meg sülthülyének néz titeket. Az úr színe előtt.

Egyesek itt nem veszik észre, hogy milyen jól élnek, én úgy érzem. Nem csak akkor, amikor hallom kedves barátaimatszidni a kormányt, hogy "rosszabul élünk, mint négy éve", mert persze ez igaz. Hazugsághegy, elkúrtuk, bírjuk ki már még azt az egy évet. Főleg azok, akik igen is jól élnek. Gondolok itt az osztály apraja-nagyjára, magamat is beleértve, igaz nem olyan nagy intenzitással.

Mert hogy is élünk mi, eltartott korosztály? Hát kérem alássan: Nekünk annyi a dolgunk, hogy hat, hét nyolc órát suliba járunk, és utána egy-két több órát tanulunk. Persze szellemi erőfeszítés ezerrel világos, de pénzügyi gondoljaink nincsenek, alénk rakják az ételt, a ruhát; alánk az ágyat, a bőrfotelt. Nézzen mindenki magába és majd utána rájön, hogy mindene megvan, ami egy normális tinédzserkorhoz kell. Sőt, néha több is.

Erre németórán jöttem rá, ahol a munkavállalás volt a téma, ezen belül ugye a fizetés. És efelett így elsiklottam én is. Nekem már természetes egyenesen, hogy a teljesen kényelmes megélhetéshez mindenem megvan. Mi lesz, hogy ha én ezt a munkámból nem tudom biztosítani magamnak, neadj isten a gyerekeimnek.

Eszti kommentje indította el a lavinát nem vitás. Ő mondta, hogy inkább legyen egy munka érdekes, mint jól fizető, inkább a hozzánk legjobban passzoló munkát válasszuk, mint a magasabb fizetést. És ez egy teljesen korrekt gondolat, így torzsájában. Csakhogy a káposzta nagyobb, mint gondolnánk. Johnny kérdsére, miszerint: "és mi leszt, ha nem tudsz belőle jó ruhákat venni?" a teljes csönd volt a felelet. Hát igen ebbe nem gondolt bele Eszti, de én sem, és valószínű, hogy nem csak ketten vagyunk ilyen tapasztalatlanok. És itt világosodott meg bennem, mi a különbség kiskorú és nagykorú között. Nagykorú az, aki függetlenítette magát a szüleitől a mindennapi megélhetés terén. Bizony. Nem az, aki szavaz, vagy akinek kiadják a piát, hanem az aki felelősségteljesen és rendszerezetten tud magáról gondoskodni.

Aggaszt egy kicsit ez a túlzott jólét engem. De komolyan. Ez a mai fiatalkorú társadalom egyik legnagyobb rákfenéje, és az olyanok is, akik ezt tudják nagyon jól sem adják fel. Természetes, hogy van mobiltelefonunk, méghozzá nem az az ötezer forintos gagyi; alapvető, hogy minden nap friss pékaru és üdítő a tízórai, hogy futja a doboz cigikre, ajándékokra, sportra, ruhára, szórakozásra, kajára, piára, ezer másra. Drágák vagyunk, és teher jól kereső szüleink vállain. Ezzel jobb lesz, ha megbarátkozunk.

És nem akarok itt előhozakodni, hogy Afrikában éheznek, pedig tehetném, de nem vagy egy hippi aktivista. Elég ha csak Magyarországon körbenézünk, például az általunk oly sokat szidott barnabőrű kisebbségek képviselőin, de akár hajléktaléan, vagy kicsiny hajlékkal rendelkezőárja honfitársainkon is. Van ilyen bőven, nem kell félni. De én úgy vélem kicsit, nem kicsit, hanem nagyon nagy botorságra vallana az a kijelentés, hogy "szar az élet itt Magyarországon" a mi szánkból. Mert nekünk nem szar.

Itt a gazdasági válság, ugye. Tegye fel a kezét, de komolyan, akit bármilyen szíriuszabb hiány ért ebben a kurva nagy gazdasági csődben! Én nem fogom feltenni, na. Pedig nem én vagyok itt a leggazdagabb HD Ready Tv ide vagy oda (igen még csak plazma TV-nk sincs). Talán nem tudta vlamelyik háztartás megvenni az új házimozit? Vagy két tizenötezres felsőről kellett lemondania valakinek? Ne értsetek félre, én sem vagyok jobb ennél de arra kérlek titeket (magamat is beleértve), hogy vegyük észre, hogy hol állunk abban a sárba süppedt gazdaságban! Vegyük észre, hogy ahogy mi élünk az igenis már-már egy túl kényelmes élet. A kínaiak güriznek bezzeg. Na és kiről terjeng az, hogy világhatalomra törnek? Hát nem a begyepesedett magyarokról, bioztosak lehettek.

Nem muszáj itt végletekeket feszegetnünk, szupercsúcs teljesítményt felmutatnunk, és gályáznunk, mint baromállat. Csak ha már jól élünk, legalább azt vegyük észre.

Vezetéknélküli internet a suliba. De az kurvára. Hát nem? Nem tudom.

Ofő órán kis kérdésként volt prezentálva, de érdekes elgondolkodni az esetleges következményeken, jövőképeken.

Azt már meg sem említem, hogy tíz rugó havonta. Höhh. Kit érdekel oszt? Éhezünk mi? Nem, de az általános jólét érezhető: "miaz egy érző kebelnek?". Persze ott van az áldott diáksereg, és ha elosztjuk ezt az összeget sok ember között - hopp fordított arányosság - kevesebbet köll fizetni. Majd hordja mindenki havonta a százast. Noigen. Dehogy kinek is van erre olyan égető nagy szüksége, az rejtély. Nem jön rosszul, na, de az erős túlzás, hogy olyan halomnyi előnnyel járna.

Dehát ez itt az ultramodern németes gimi, itt nyomatjuk a nyugati kényelmes dolgokat. Internetet az alsógatyánkba is, ollé. Hát akkor mi is szól ellene úgy konkrétan? Megfogalmazván G barátom szavait: "itt majd mindenki olyan lesz, mint a Tahó.". Nevezetesen, hogy internetről puskázza ki az egész fizika dolgozatot, suli előtt két perc alatt tölti le a töri referátot; ilyen ultramodern kisdiák. De én ezt kétlem, mert én bízok annyira az emberekben (főleg ebben a gimnáziumban), hogy nem korcsosulnak el ennyire. Sőt bőven lesznek olyanok, akik elvi/nemelvi okok miatt nem veszik majd igénybe a világháló nyújtotta genyóságokat. Aztán lehet, hogy én vagyok itten az extraoptimista, de nem ilyennek ismerem magam.

Modern rohanó világunkban, ahol az emberek lépten-nyomon már interneteznek, vagy a technika újévezredes vívmányait használják amúgy sem feltűnő, ha egy iskolába beköttetik ezt a szart. Lefogadom, hogy egy-két tüchtig elit újramázolt suliba, ahol a szorgalmas diákok önként, és dalolva gyűjtik az anyagot még a rajzdolgozoathoz is; bevezették már ezt. Csak hogy legyen; hogy elmondhassa az igazgató, meg a szülők képviselőtestülete, hogy "igen nálunk van vezetéknélküli internet, mert mi ilyen fasza csávók vagyunk, és mert ez a tuti iskola, idejárnak az elkényeztetett, újgazdag gyerekek, akiknek már az iskolában egyéni vagy közpénzből a segge alatt van minden.

Hát így akarunk mi felnőni vazzeg? Nehogymár ne bírjuk ki enélkül tisztelt Hölgyeim és Uraim. Tahó heves érvelése meg biztos az eredményes, progresszív edukáció mellett tanúskodott. Mert ő annyira szeretné, ha még ezzel is modernebbé tehetnénk az oktatást. Hehe.

Vannak egyébként, akik ezt akarnák, csak fulladoznak a hányingertől, ha az ebből önzően hasznot húzó emberekre gondolnak. És ezért voksolok nemmel.