A talaj egyre forróbb a talpunk alatt. Hitelből és EU-s segélyekből élő korszakunknak, 4es metróra pazarlásos-dőzsöléses politikánknak hamarosan itt a vége. A bankárok megőrülnek, a csapból is a nagy gazdasági recesszió, meg persze (hogyisne) a szemétkormány folyik. [Borzasztó, hogy ezek még mindig csak a kakaskodással foglalkoznak, ahelyett, hogy kapirgálnának valami gyémánt félkrajcárt. Vagy egy negyedet.] Várjuk a szakértői kormányt, a csendőrséget, vagy valamit mentőangyal képében, hogy húzzon ki innen minket, kerüljünk vissza, ha nem is a traktor, de legalább az eke pozíciójába. A Föld felett legyünk, ne alatta. De hiába, úgy látszik a gazdaság, mint egy szörny, beszippant a segglyukán keresztül, és mindenki szörnyű nyomorban lesz nemsokára. Apokalipszis most.

Ez persze iskolában is bőven megjelenik, nem mi vagyunk a legkevesebbet politizáló iskola, az is hótziher. Egyesek panaszkodnak, hogy otthon milyen kurva nagy gondok vannak emiatt, és hogy mindjárt földönfutókká lesznek, hovatovább tragikus hősök egyenesen az Antigonéból, akiket csak kiszipolyozott a szemét, csalárd rendszer. Hogy milliókat csengetett le Róluk egy aljas névtelen rabló, hogy dráma van otthon, és tényleg a tönk szélén állnak. Hogy oda ne tipegjek, bazzeg!

Egyesek idealizálnak, meghatározott csoportokat jelölnek meg egyetlen és egyedüli bűnösként a válságban: bankárokat, MSZP-t, zsidókat, kinek mi a szimpatikus, vagy épp antipatikus. Olyan dolgok hagyják el néha Mr. Narancs száját, hogy én csak lesek. "Pedig Gyurcsány lemondott, menj, ünnepelj pezsgővel, és egy hétig vissza se gyere, ne hallgassam a beteg mondataidat!" Fordítva is bántaná a fülem, éretlen hülye duma ez, akárhonnan nézzük, bizony, dehát ez a szint itt, tudom már jól. Ezt kajálja a nép, ezen vihog, mint a fakutya; rólam meg megint azt hiszik, hogy vörösinges vagyok, pedig csak egyszerűen van Bennem olyasmi, hogy az ellenség véleményét észérvekkel kell megcáfolni és nem azzal, hogy "tételezzük fel, hogy Gyurcsány gyerekeket moleszterál tömegesen".

Egyesek meg a másik oldalról meg akarják mutatni, hogy ők is faszagyerekek, egy holokauszt-feszttel, hát gratulálok, tényleg. Pantomim, tragikum, élő hányás; a tököm televan a szerencsétlen zsidó sorssal, mindenkinek megvan a maga kersztje, de ez nem az enyém; csak azt akarják, hogy én is horjam, de kik ők ehhez, bazdmeg? Miért hiszik azt, hogy én ünnepelve és dalolva hirdetem mások gondolatait és érzéseit, mert 65.ik évforduló, satöbbi? Innen üzenem: szarom le a holokausztot, bőven elég volt a lager-es képekből; nem kérek többet, felfogtam!

Egyesek lemondanak, mert a seggüket egy életre lefedezték elég pénzzel, és nem akarják, hogy meglincseljék őket. Egyesek elhúznak a világvégére, vagy menekülve a zsaruk elől az ügyesen megszerzett pénzzel, vagy nyugatra új életet kezdeni, vagy legalábbis megpróbálni. Egyesek meg folytatnak mindent ahol abbahagytak, szarnak bele a válságba jó magasról, azt hiszik, hogy ennél nem lehet rosszabb. Pedig dehogynem.

Ez csak a kezdet, az igazi nélkülözés előszele, ahol a bűzét már érezzük, de fizikai fájdalmat még nem okoz. Ha rám hallgattok, lesz ez még sokkal, de sokkal rosszabb is. De ami most van, az korántsem a kritikus kategóriába tartozik, hisz élünk és virulunk még, csak tudjuk, érezzük a rosszat, és valami oknál fogva azt hisszük, hogy már ez az.

De tolvajok ne ítélkezzenek egymás fölött, az már sok.