Én már reggel láttam, hogy nincs valami jó passzban szegénykém. Vidáman köszöntem rá, egy meglehetősen vidám szituációban, Ő azonban mintha citromot nyalt volna. Nyoma sem volt arcán a keddi hógolyózás közben tapasztalható kaján vigyornak, hahotázásnak. Fáradt, gondoltam. Vagy csak egyszerűen most éli meg péntek 13.-ikát. De nem. Emögött sokkal komorabb és lesújtóbb érzések lapultak benne, mint az fizikaórán kiderült.

Ahogy leült jól megszokott helyére, ahogy beszélt, ahogy artikulált; egyszóval minden egyes mozdultából sugárzott, hogy televan a fasza mindennel, nincs kedve tanítani, és ki kell adnia valaki(k)nek sanyarú érzéseit. Pár zavaró tényező után meg is tette. Hömi ugyanis egy egyetemet most végzett, fiatal, reményekkel, és tudásszomjjal rendelkező úriember, aki gimnáziumban tanítja a fizikát. Próbál a diákok szemszögéből előnyösen tanítani: nem magoltat, vicceket mesél, az egész lényéből árad a jófejség, és a vágy, hogy elismerjék és szeressék. Azt hiszi (hitte), hogy taktikája be fog válni. Nyílván magából indult ki: "Ha Nekem is jófej tanárom lett volna nagyon szerettem, tiszteltem és becsültem volna." A szomorú hírem az, hogy nem mindenki így működik. Sőt vannak, akiknél ha lazára fogják a pórázt még harapósabbak lesznek. Mert megtehetik; tűrni, nyelni igyekszik az ilyen kenyérre kenhető ember. Ha pedig a "harapós kutyák" látják, hogy eltűrik őket, akkor szabadon szétterpeszkednek; itt kiélhetik vérszomjukat.

Nyilván maga az iskolalégkör is nyomja Őt borzasztóan. Ez a suli még az atomjófej Pumából is sörkiöntögetőst csinál, sajnos nincsenek az ilyenek előnyben. És globálisan a tanárok sincsenek előnyben. Ahogy okosan és józanul megfogalmazta a President: mekisbérért gürizik, jópofizik ezerrel, és reménykedik, hogy kap valami pozitív visszajelzést, ehelyett szemtelenség, pimaszság, és nem ritkán tiszteletlenség a jussa. Ezek után csoda, hogy még nem ment el. Becsüljük meg Őt, mert a véleményem szerint Ő az egyik legjobbfej tanár, aki tud, és tanítani is tud. Emelett élvezhetőek az órái, és én, akit a közhiedelemmel ellentétben nem érdekel túlzottan a fizika, én is élvezem az óráit. Már ha nem vagyok épp agyilag zokni. Tehát ha nem akarjuk, hogy jöjjön helyette egy Muki, vagy borzasztó unalmas tanár, akkor legyünk kedvesek, fogékonyak, figyeljünk oda egy picit (csak egy picit), és tiszteljük. És máris mosolygós és vidám lesz barátunk, máris úgy fogja érezni, hogy van értelme, amit csinál.

Lényegében azt mondtam el, amit Ő is mondott, de nem árt ezt írásban is látni. Amúgy meg azért is írtam le, hogy kifejezzem Hömivel való 100%-os egyetértésemet. Már bocsássatok meg drága osztálytársaim, de a tanárok emberek. És attól, hogy némelyik úgy kezel minket mint egy darab szart (szerintem amúgy ez nem menő), attól még Nekünk nem kell úgy reagálnunk, hogy megvonjuk a tiszteletet. Főleg, hogy ők az idősebbek, tapasztaltabbak, tanultabbak. Mi sem leszünk mások, mielőtt még azt gondolnátok, hogy: "Ő a felnőtt és Ő mondd ilyeneket, felháborító". Nem kell őket szeretni, el lehet őket küldeni a kurvaanyjukba (úgy, hogy az érintett tanár ne hallja - sőt semelyik tanár se hallja), de tiszteljük őket, mint tiszeletbeli tanárainkat, tanítómestereinket. Nehéz munka az övék, kevés fizetéssel, kevés társadalmi megbecsüléssel, miért rúgunk még mi is egyet az arcukba? És főleg az ilyen csupaszív tanár arcába? Ne legyünk részesei azon okoknak, hogy a fiatal tanárok feladják pályájukat; ne mondhassák azt a tanítani vágyó és tanításra született tehetséges ifjak, hogy "ezt nem csinálom, mert tiszteletlenek, és nem kapok semmit sem vissza".

És már megbocsássatok drága osztálytársaim, de néha amit merészeltek a tanárokkal, az még Nekem is szemet szúr, már én érzem magam kellemetlenül; és igen egy-két elszólalásom után még én is elszégyellem magam. Ti is? Mert az nem megoldás, hogy utáljuk őket, mert köcsögök; és beszólogatunk Nekik, mert azt hisszük, hogy ez menő. Ez sehova sem vezet; max sértődések, beírások, jegyromlások és pikkelések (mindkét oldaról) születhetnek, ami semmi esetre sem pozitív. Régen a tanár volt a legmegbecsültebb ember egy kisközösségben a pap után. Pedig nem mindig voltak ők ilyen jófejek, és közvetlenek, nem bizony. Persze romlik minden, tudom, tudom. Meg vannak azért érdekes tanári eljárások. Tudom. Node, mint mondtam ők is emberek. És nekünk még vastagon szerencsénk van tanárok terén.

Amit a globális témákról mondott szintén stimmeltek, bár néhol logikai bukfencet véltem felfedezni. Én továbbra is úgy vélem, hogy a természettudományokkal szembeni csekély érdeklődés az oka, hogy a többség közgazdász, vagy művészettörténész akar lenni. Az államnak persze jobb ez, mert ezeknek a kiképzése olcsóbb, de ha az emberek oly nagyon fizikusok szeretnének lenni, akkor a lehetőségek adottak. És én nem érzem úgy, hogy olyan nagy nyomás lenne rajtam a kormány által, hogy a Hömi által említett munkákat válasszam. Én úgy vélem a kényelmesség, és a minél kevesebb tanulással elérhető minél több pénz az, ami motiválja az embereket, és semmiféleképpen sem a kormány. Nomeg az érdeklődési kör, ami néhol egyenlő a minél kevesebb tanulást jelentő tantárggyal. Ezvan a lustaság ha fájna egyeseknél...node nem akarok erről pont én papolni.

Amúgy meg a tiszteletlenséggel kapcsolatban: "Akinek nem inge ne vegye magára."

Azt hiszem elég sok ing marad az öltözőben.