A nyelvtanórákra való főbb házifeladat-csomagok közé tartozott a felkészülés arra a bizonyos képzeletbeli tárgyalásra, ahol a képzeletbeli ügyész és ügyvéd a képzeletbeli ügyről vitázott a képzeletbeli bíró társaságában. Csütörtök hetedik óra: mindkét párt tagjai előkészítik (létrehozzák) érveiket, és mármár lelkesen, a helyzetet teljesen átérzékelve, mégis poénosan fenyegetik egymást. Másnap már forróbbak a kedélyek, persze a komolytalanság végigkíséri az egész ügyet, de azért mégis. Mindenki bedobta, amije van; ez kétségtelen. Én úgy éreztem, hogy a teljesen kitalált ügyet a végén mindenki már egy erkölcsi ügyként nézte, és mindenki meggyőzödött a saját igazáról. Én a magam részéről (mivel először nem örültem, hogy a védők közé kerültem) egészen biztos vagyok benne, hogy ha úgy hozza a sors, és mégis vádló lettem volna, akkor is teljesen meggyőzödtem volna a saját igazamról.

És ez azért egy érdekes dolog. Én úgy vélem, hogy kivétel nélkül mindenki így működik, tulajdonképpen ezért is ilyen kifizetődő az ügyvédszakma. Minden vád, minden ügy kettős szemszögből nézhető, és a döntésünk attól függ, hogy melyikhez fűzödik több érdekünk. Van amikor az érdeket így szájbarágják, a komolytalan példák esetén gyakran megesik. Természetesen a politika terén is rendkívül jól megfigyelhető ez a jelenség: aktuálpolitikai analfabétáktól hemzseg az ország, és én nem állítom magam egy politológusnak, azt viszont állítom, hogy a mostani szavazópolgárok közül legalább egy olyan van akinél jóval többet tudok ilyen téren. (Mivel ismerem őt, naná, hogy kondiból) És néha úgy érzem, hogy az embereknek egyre (kettőre is haha) inkább a szájukba kell rágni, hogy mit gondoljanak. Legjobb példa erre az, hogy Magyarország legolvasottabb napilapja a Blikk, aminek politika rovatában olyan horderejű információk lapultak, hogy Gyurcsány szereti a szalonnás steak-et, Orbán meg minden vasárnap nagycsaládi ebédet tart. És ez érdekli Magyarország legnagyobb részét.

De nem csak Magyarországét, ugyan már! Nem mi vagyunk az elmaradott kivétel ebben a nagy überinformált világban. Az összes országban, ahol az újságolvasásnak egykoron kultusza volt, és perpillanat nem éheznek/háborúznak az emberek, mind a bulvársajtót nyomatják ezerrel. Hát csak gratulálni tudok tényleg. A bulvársajtó arra jó, amire én felhasználtam - a szintén Galamb által kiosztott feladatban: kigúnyolni, pellengérre állítani, sárba tiporni, és végső soron kérdőre vonni azon emberek józan itélőképességét, akik nemhogy nem mennek oda a gyártósorokhoz az irgalmatlan papírpocsékolás és értelmetlen fagyilkolás végett felemelni bürokrata szájszervüket, hanem rendszeresen járatják, és neadj isten olvassák azokat a szennylapokat. "Az vagy, amit megeszel." És ez nem arra vonatkozik, hogy ha patkányhúst eszel a mekibe akkor nagyon hirtelen rágcsálóvá vedlesz. Neeem. Ez azt jelenti, hogy ahonnan művelődsz, amit elismersz mint "igazság", az jellemez Téged. És hogy belülről mennyit érsz. Így legalábbis több értelme van ennek a szólásnak.

És mi a végső igazság? Hát az kérem szépen nincs. Mint említettem: mindent két szemszögből lehet nézni. Ez az egyik, ez az én igazságom. Én bevallom. És emelett én elvárom az emberektől, hogy ezt ők is belássák. Nincs teljes igazság, nincs olyan, hogy igazam van, igazad volt; már a komolyabb élesbe menő viták terén. Az igazság nagyobb része egy másik dolog; de az is olyan relatív és szubjektív, hogy végsősoron már az is megszűnt létezni. Itt vélemények vannak, és emellett még szólásszabadság is. Ez az amiután a rabigába kötözött emberek egykoron áhítoztak. A szólásszabadság nagy betűkkel. Itt van tessék, mégse élvezi senki, sőt egyesek állítják, hogy olyan nincs is. Dehogynincs szólásszabadság, csak amelett törvények is vannak, amiket be kéne tartani hopp. De ez már egy másik történet.

Beszélgethetnénk még órahosszat olyan témákról, mint tolerancia, politika, sajtó és média, hit és vallás, valamint (ugye a favorit) szólásszabadság. Akit meggyőztek a véleményem ellenkezőjéről azokkal csak olyan meddő vitákat lehetne folytatni, mint pénteken az első órában. Akit meg meggyőztek a véleményem helyességéről, azzal meg csak lelkesen fröcsöghetnénk, hogy "Ugye, milyen hülye a másik oldal, hogy nem látja a szemétől az igazságot..."

Nincs igazság. A tárgyalást berekesztem.